Sziszifuszi küzdelem

Ahogy azt a Dolomitember versenyről szóló cikkünkben már jeleztük, szeptember végén megtartották a hegyifutók világbajnokságát. Bár itthon maga a hegyifutás fogalma is körülbelül annyira ismert, mint amennyire mi alpesi ország vagyunk, a világ legjobbjai azért évről-évre összegyűlnek, idén immáron 19. alkalommal, hogy legyőzzék a hegyeket. Persze mehetnének kocsival, mountainbike-kal is, de számukra az jelenti az igazi kihívást, ha közben kiköphetik a tüdejüket és felhorzsolhatják a térdüket.

Az eddigi vb helyszínek

Már lassan ezer éve

A páratlan években (ahogy idén is) a pályát hegyre fel, hegyről le formátumban jelölik ki, páros években pedig „csak” felfelé kell rohanni. A fáma szerint a hegyifutásról már 1068-ból vannak írásos emlékek. (Az első magyar töredékes írásos magyar nyelvemlék 1055-ből való.) A hegyifutás első említése Skóciából származik, ami szerint az akkori skót király, III. Malcolm úgy választotta ki a küldöncét, hogy a jelentkezőket felfutatta a legközelebbi hegyre, és a leggyorsabb lett a küldönc.

Nagy-Britanniában azóta is nagy hagyományai vannak a hegyifutásnak. A sportág az 1970-es években kezdte meg világhódító útját, a Hegyifutók Világszövetségének (WMRA) elődjét 1984-ben alapították. Ez a szövetség felelős a sportág világbajnokságért, amely közeli kapcsolatban áll a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetséggel. Sokáig az európaiak vitték el a pálmát, de mára már Ázsiában, Dél-Afrikában és Amerikában is egyre több megszállott űzi ezt a sportot. Hogy mely országok a legjobbak benne, az a domborzati világtérképet nézegetve elég könnyen kitalálható. A világ legjobbjai között legnagyobb számban olaszokat, szlovéneket, törököket, skótokat és új-zélandiakat találunk.

Brad Precosky, a fáradhatatlan főszervező Fotó: Bill Roth/ADN

Alaszka első világbajnoksága

Mivel az első világbajnokságot Olaszországban rendezték (San Viglio di Marebbe-ben, 1985-ben), így az olaszok kicsit úgy tekintenek az vb aranyra, mintha születési előjoguk lenne rá. Főleg, mivel a férfiak csapatversenyét eddig minden évben ők nyerték!

Az idei verseny egyik különlegessége az volt, hogy a vb-t most rendezték először az USA-ban, méghozzá Alaszkában, és bármilyen meglepő, de ez volt az állam első felnőtt világbajnoksága. A főszervező, a 36 éves Brad Precosky négy évvel ezelőtt, amikor Malajziában tartották a vb-t, döntött úgy, hogy ha tarthatják a trópusokon, akkor miért ne lehetne Alaszkában is. Majd két éve szervezi aktívan a vb-t, és bár maga is remek hegyifutó (1999 és 2002 között sorozatban nyerte az alaszkai hegyifutó marathont!!), a mostani vb-n nem indult, mert egyszerűen arra nem maradt ideje, hogy eddzen. (Az idei hegyimaratonon elindult, de csak 13. lett, így nem tudta megvédeni a címét. Helyette napi 8-10 órában szervezett. (A versenyen 150 önkéntes segédkezett, és az esemény költségvetése 200 ezer dollárra (47 millió forint) rúgott.)

Rövidnadrágban a hóban

Nem épp kora őszi körülmények Fotó: Bill Roth/ADN

Persze az Egyesült Államok legészakibb állama főként természeti szépségei és hegyei miatt kapta meg a vb rendezés jogát, nem azért, hogy hóval nehezítsék a távot. Ezért is tették a versenyt az ősz beköszönte elé, szeptember 20-21-re. Arról már a szervezők sem tehettek, hogy a természet megtréfálta őket. Szombat reggelre (20-án rendezték a junior lányok és fiúk és a szenior nők versenyét) 15 cm hó hullott a versenypályára, így a futás néha inkább mezítlábas síelésre hasonlított. A futócipő talpával kapcsolatban nem volt megkötés, így volt, aki szinte simatalpú cipőben, mások viszont szöges cipőben futották végig a távot. A mexikói csapat kisgyerekként örült a hónak, persze még a futás megkezdése előtt.

A gazellaléptű De Gasperi Fotó: Bill Roth/ADN

A verseny szervezésében segédkező önkéntesek, a közel 150 ember, szombat délelőtt óriási hógolyó csatába kezdett, hogy hasznosítsák a havat. A fehér borítás miatt persze a nézők száma a minimumra csökkent, így a hangulat igen családias volt. A beszámolók szerint a legnépszerűbb csapat az ír volt, akik szintén vagy három éve nem láttak havat.

A 16 éves Rory Egelus, a verseny egyetlen alaszkai résztvevője szintén ír-rajongó lett. A juniorok között 40. helyen végző Rory beszámolója: „Az írek nem értik, miért nem ihatnak 21 éves koruk alatt, hisz otthon 12 éves koruk óta isznak. Viszont elámultak, hogy már van jogsim. Azt mondták, hogy tizenhat évesen, kocsival Írországban király lennék.”

Persze minden versenyző leginkább a "hegyek királya" szeretett volna lenni. Ez a cím idén is egy olasznak jutott. Marco De Gasperi még csak 26 éves, de máris a legsikeresebb férfi hegyifutó. Sorozatban nyeri a világbajnoki címeket: 1997, 1999 és 2001 után, idén, Alaszkában sem rohant senki nála gyorsabban az emelkedőkkel és meredek lejtőkkel tarkított pályán. (Ahogy fentebb már jeleztük, hegyifutásban a páratlan években fel-le, páros években csak felfele tartó vb-t tartanak.) Az egyik néző úgy kommentálta az eseményeket, hogy az alig 57 kg-os De Gasperi olyan kecsességgel fut, hogy „az is csoda, hogy lábnyomot hagy a sárban”.

A férfi verseny keresztmetszete

A táv igazán hosszúnak nem mondható, „mindössze" 11,48 km, viszont a pálya keresztmetszeti rajzát elnézve látható, hogy gyilkos emelkedők vannak benne. A 11,48 km megtételéhez Marconak 50 perc 29 mp-re volt szüksége. A másik két dobogós a mindössze 21 éves osztrák Florian Heinzle (51 perc 16 mp) és a szintén olasz Marco Gaiardo (51 perc 55 mp) lett.

Extrém körülmények felfelé és lefelé is Fotók: Bob Hallinen és Bill Roth

Florian magát az első tízbe várta, így felhőtlenül boldog volt az ezüst érmével, Signor Gaiardo pedig a felfele futás legjobbja a világon. A verseny első felében még ő vezetett, de a meredek downhillon, a hóban nem mert túl sokat kockáztatni, és Marco De Gasperi ezt ki is használta. Az olaszok teljesítményét látva nem meglepő, hogy a férfiak csapatversenyét is ők nyerték. Vagyis már 19. éve nem találnak legyőzőre. (Idén a másodikak az angolok, a harmadikok a németek lettek.)

A nőknél az új-zélandi Melissa Moon tette meg leggyorsabban a 7.7 km-es távot, 39 perc 2 mp alatt érve a célba. Mögötte két skót, Angela Mudge és Tracey Brindley végzett. A junioroknál török és szlovén uralom volt, úgyhogy az olasz nagymenőknek fel kell húzniuk a nyúlcipőt, mert az utánpótlás igen erős (csak éppen nem az övék). Főleg a szlovén Kosovelj család. Mitja a fiúk között volt a legfürgébb, míg a lányoknál Mateja harmadik lett, az angol Karrissa Hawitt és a török Turkan Bozkurt mögött. A fiúknál Mitja mögött a honfitársa Peter Lamovec és a török Sedate Gunen győzött.

A hírek szerint jövőre ismét Európa ad otthon a világbajnokságnak. 2004. szeptember 4-5-én az olaszországi Sauze d‘Oulz-ban gyűlnek majd össze a világ legjobbjai, akkor azonban csak felfelé kell majd futniuk.