Amatőr sebész, profi túlélő: Aron Ralston

Közel fél éve adtunk hírt egy meglehetősen morbid esetről: Aron Ralston, amerikai hegymászó úgy mentette meg saját életét, hogy levágta a jobb karját, ami egy 400 kilos szikla alá szorult. Az eset áprilisban történt a Utah állam beli Bluejohn Canyonban. Szerencsétlen (vagy szerencsés, ezt ki, ki döntse el belátása szerint) Aron pedig kivárt, ameddig csak lehetett. Öt napot töltött a fél karjával a szikla alatt, mikor az éhségtől és a szomjúságtól gyötörve úgy döntött, nincs más lehetőség arra, hogy szorult helyzetéből kiszabaduljon. Elővette hát multifunkciós kiránduló bicskáját, amit persze nem pont szabadban végzett végtag amputációra terveztek, és egy kezdő sebész hozzáértésével könyök alatt levágta karját. Az amputáció tulajdonképpen jól sikerült, hiszen a paciens életben maradt, annak ellenére is, hogy a műtét és az azt megelőző kínlódás során közel 20 kilót fogyott.

Benne volt az újságban...

Mindannyiunk szerencséjére azonban Aron csak a fél karját veszítette el, az akaratereje a régi maradt. Sőt, lehet, hogy meg is duplázódott.
A szörnyű esemény után még fél év sem telt el, és Aron már megint a hegyekben volt. Augusztus elején barátaival és egy nagyon elegáns (és régi bicskájához hasonlóan) multifunkciós alkar protézissel megmászta Colorado állam mind a négy 14.000 lábnál magasabb hegyét.

Ez magyarra fordítva csupa olyan domborzati kitüremkedést jelent, amelynek magassága meghaladja a 4270 métert! Szintén augusztusban sort kerített a Grand Taton Nemzeti Parkban (Wyoming) található Mt. Moran és Grand Taton hegyekre. Oda persze el is kellett jutni, ami egy három órás vadvízi túra keretében történt meg.

Bluejohn Canyon: vigyél magaddal egy jó kést

Mindez csak bevezetés volt, mondhatni főpróba a premier előtt. Aron Rolston ugyanis fogta magát (meg a protézisét), és elindult a hat sportot kombináló Duluth Adventure versenyen Minnesota államban. Sűrű napok követték egymást. Csütörtökön landolt a gép, egy órával később pedig áron már futva rótta a kilométereket, míg el nem ért az Eagle Mountain-hoz, és meg nem mászta Minnesota állam legmagasabb hegyét. A pénteki napot reggelivel és egy nagy sikerű beszéddel indította, majd a 700 hallgató lelkes tapsától kísérve vízre szállt, hogy 11,5 fél mérföldet kajakozzon. Ebben az volt a legszebb, hogy Aron életében először ült ilyen hajóban, és a protézissel is megvolt a maga baja: "Be kell látnom, bármilyen nagyszerű is, nem erre találták ki. Mit mondjak, rázós egy kajak lecke volt!" - tréfálkozott a félkarú kalandor.

Ezt egy laza 4 mérföldes vadvízi kenuzás, valamint 12 mérföld erdei futás követte. A kenuzás már korántsem állította olyan nehézségek elé, mint a kajakozás: "A kenu sokkal egyszerűbb volt, mint a kajakozás, nem kellett forgatni a karomat, csak húzni az egyik oldalon. Ez a nekem való sport!" Másnapra már csak egy kis úszás maradt a Lake Superior nevű tavon, kiegészítve egy 17 mérföldes mountainbike túrával. Levezetésnek pedig ott volt a 12,5 mérföldes görkori futam.

A multifunkcionális műkéz

A hat feladatot, és a több, mint hatvan mérföldet nem egyedül teljesítették a részvevők, lévén a Duluth Adventure csapatverseny. Aron és csapata, a Green Chile Winds 7:51:24 órás idejével a 38. helyen ért célba a 72 csapatot felvonultató mezőnyben. Teljesítményükkel a fiúk megelőztek számos olyan csapatot, akik folyamatosan vesznek részt a hasonló többnapos erőpróbákon. Aron még két napot töltött a minnesotai városban, számos közönsgétalálkozón és sajtótájékoztatón vett részt. Itt derült ki, hogy Aron hamarosan könyvet ír hihetetlen kalandjairól, illetve arról, hogy miként nyerte vissza akaraterejét, bátorságát és a legyőzhetetlen kalandvágyát.

És még valami: októberben Aronnak születésnapja lesz. Mi lesz az ajándék önmaga számára, mellyel, no nem egy kávéházi szegleten, meglepi magát? Így van, barátunk visszatér a nagy kaland helyszínére, a Bluejohn Canyonba, ahova elkíséri egy televíziós stáb is. Elvégre, mégiscsak Amerikában vagyunk!