Zoltan vulkándeszkázás közben A fotó Zoltán István tulajdona

Amikor szikrázik a lábad alatt a deszka:

Nemrégiben a National Geographic oldalait nézegetve egy új sportágra bukkantunk. A homokdeszkázással és a snowboarddal rokon sportág a vulkándeszkázás nevet kapta a keresztségben. Leginkább azokban a régiókban számíthat sikerre, ahol hó évszázadonként egyszer esik, viszont vannak nem túlságosan aktív vulkánok. Ilyen a polinéziai Vanuatu szigete, ahol a cikkíró, a Yasur hegyen a gyakorlatban is kipróbálta, vajon a vulkáni havon is lehet-e siklani. Lehet, de persze a megfagyott láván nehezebb fordulni, így komolyabb igénybevételt jelent a comboknak és a vádliknak.

A Yasur vulkán Forrás: perso.club-internet.fr/acatte/Yasur_in_english.htm

A sportág úttörője az első élményeiről így számolt be a National Geographic cikkében: "Egy olyan országban, ahol sohasem esik hó, nem meglepő, hogy a helyiek furcsállva vizsgálgatták a snowboardomat. Néhányan azt hitték, hogy valami földművelésre szolgáló szerszám, mások szörfdeszkának nézték. Amikor elmagyaráztam nekik, hogyan akarom használni, csak nagy szemeket meresztettek rám.”

Bár a Yasur vulkán forró lávát nem lövellt ki magából, némi pöfékelésre mindig kapható volt. A vulkándeszkás erről is ír: „Nem nehéz kikerülni a lávabombákat, ha látod őket, de a vulkándeszkázáskor a lejtőn mozogsz lefelé, háttal a hegynek, ami azt jelenti, hogy a biztonságod a sorsra kell bíznod.”

A feltaláló nemzet:

A kaland már önmagában sem mindennapi, ráadásul a cikk a sportág atyjaként Zoltan Istvant jelölte meg. Azt eddig is tudtuk, hogy tele a világ kreatív magyarokkal, nem is ez az első extrémsport, amit magyarok találtak fel. Azzal kapcsolatban pedig kétségünk sem volt, hogy neve alapján Zoltan Istvan ereiben magyar vér csorog.

Némi kutatás után sikerült utolérnünk az amerikai-magyar fiatalembert, aki készségesen válaszolt a kérdéseinkre. Zoltan Istvan 1973-ban Los Angelesben született, a New York-i Columbia egyetemen végzett filozófia és újságírás szakon, jelenleg pedig Oregon államban él. 21 éves korában úgy döntött, hogy egyedül körbevitorlázza a Földet. Kalandjairól memoárt ír, azóta pedig fotósként, filmesként és újságíróként dolgozik a New York Times-nak, a National Geographic-nak és vitorlásmagazinoknak.

Zoltán felfelé menet A fotó Zoltán Istvan tulajdona

A vulkándeszkázás ötlete akkor merült fel először benne, amikor 1995-ben vitorlásával elhaladt a Yasur mellett. 2002-ben aztán a National Geographic megbízásából újra a Vanuatura látogatott, és ekkor már snowboardot is vitt magával. Zoltánt arról kérdeztük, hogy mi újság azóta a sportágával, és milyen új kalandokban volt azóta része.

- A cikkedben a sportág feltalálójaként aposztrofálod magad. Azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy az őslakosok már jóval korábban rájöttek arra, hogy le lehet siklani a vulkán oldalán egy deszkával, csak azóta ez feledésbe merült. Valami hasonló történt a bungee jumpinggal, ráadásul annak eredetijét szintén Vanuatu szigetén gyakorolták.

- Érdekes gondolat, bár kétlem, hogy a vulkándeszkázás esetében így lenne. Mialatt ott voltam, néhány helyi gyerkőc fogott egy darab deszkát és lecsúsztak a hasukon. Viszont ez a hegyoldal aljában történt, elég biztonságos részen. Nekem azt mondták, hogy olyat még nem láttak, aki felállt volna a deszkára és úgy siklott volna le.

- Nekem úgy tűnik, hogy a homokdeszkázás áll legközelebb a vulkándeszkázáshoz. Azt kipróbáltad már?
- Igen, egyszer. Másrészt, mielőtt elutaztam Vanuatura, az unokatestvérem, Jeremy Godokiss, aki szintén magyar származású, ellátott pár jó tanáccsal. Jeremy az Olympic deszkabolt tulajdonosa a kaliforniai Hermosa Beachen.

- A honlapodon olvastam, hogy az egyik tévés sztoridat játszotta a Magyar királyi tévé is. Emlékszel még mi volt ez?
Évekkel ezelőtt vetíthették. Az „Equator” sorozat része volt, amikor a magyar Gál família körbevitorlázta a Földet. Az Equator kapitánya Joseph Gal volt, feleségével és fiával vitorláztak, és közben filmeztek. Az egyik részben szerepeltem. Joseph és a haverja voltak az első magyarok, akik körbevitorlázták a Földet. [Emlékeztetőül: Gál József és Fa Nándor 1985 és 87 között kerülte meg a Földet a St. Jupáton – a szerk.]

- Rengeteg helyen jártál munkád során. Melyik volt a legemlékezetesebb?
- A kashmiri, ahol legutóbb forgattam. Az nagyon felnyitotta a szememet. Ez a világ legrégebb óta húzódó konfliktusa. India és Pakisztán küzd Kashmirért. Egyedül mentem oda, hogy lefilmezzem - nem a háborút, hanem a kashmiri kultúra rejtett arcát. Az amputált lábú menekültek tömegeinek látványa megdöbbentő volt. Ez az élmény megtanított arra, hogy becsüljem az életemet, mégpedig olyan módon, ahogy a vicces és érdekes vulkándeszkázás sohasem tudta volna.

- Nyomon követed a sportod fejlődését? Tudsz olyanokról, akik kipróbálták?
- Annyira elfoglalnak a filmes és újságírói munkáim, hogy tényleg nem tudom, mi lett vele, bár jó lenne tudni. Hogy mások kipróbálták-e? Félek, ebben sem tudok többet segíteni. Annyi azonban bizonyos, hogy elválasztó vonalat kell húzni a „normál” vulkándeszkázás és az aktív vulkánokon való lesiklás között.

Spench-ék 1997-ben Forrás: mountainzone.com

Mikor és milyen vulkánon?

És valóban! Némi internetes kutakodás után sikerült rábukkannunk a sportág két másik ősapjára. A mountainzone.com portálon fellelhető egy cikk, amiben két amerikai úriember, Dan Crane és Spench Von Cholay Bhature vulkándeszkázik. Arról azonban nem esett szó, hogy hol és mikor. A történeti hűség megkövetelte, hogy utánajárjunk, hogy ki deszkázott előbb. Spench szintén készségesen válaszolt. Kiderült, hogy bár ők korábban, már 1997-ben kipróbálták a sportot, az ő vulkánjuk kialudt vulkán, vagyis amiatt nem kellett aggódniuk, hogy hátulról beteríti őket a füst vagy netán a láva. Spench-ék Zoltán szülőállamában, Kaliforniában, a Sierra hegység keleti részén, a Mono Craters-nél pattantak a deszkára. Vagyis ők próbálták ki hamarabb a sportot, de Spench szerint, mivel Zoltan vulkánja pöfékelt is közben, az sokkal extrémebb kaland volt.

Ha valakinek ezek után kedve támad kipróbálni ezt a sportot, feltétlenül jelezze nekünk.