Klasszikus szögből

Afrika legmagasabb csúcsát 1889-ben mászták meg először, a mindössze tizennyolc éves Yohani Kinyala Lauwo vezette fel a német Hans Meyert és Ludwig Purtschellert. A Kilimandzsáró tulajdonképpen egy halott vulkán, ami több kráterből áll. Ezek közül a Kibo a leghíresebb.

Manapság a statisztikák szerint évente mintegy tízezren jutnak fel Afrika tetejére. A nagyságához (5895 m) mérten nem igényel óriási megmászó tapasztalatot, krampácsoló vas és jégcsákány nem kell a leküzdéséhez, de természetesen a magashegyi betegség veszélyei miatt túl könnyedén sem szabad venni.

Hóhatár 1962-ben (sárga), 2000-ben (fekete) Fotó: : Christian Lambrechts, UNEP-DEWA

Aki látta a TV2-n szeptemberben, amint a Napló stábja megküzdött a heggyel, miután a hegyivezetőjük magukra hagyta őket, annak lehet fogalma arról, hogy nem fenékig tejfel a Kilire sem feljutni.

Azt, hogy a hegy tetejének hava olvad, méghozzá rohamos mértékben, egy amerikai kutatás 2002-ben mérésekkel és fotókkal bizonyította. Az adataik szerint 1912 és 2000 között a hegy hómennyisége 82 százalékkal csökken. Ráadásul a folyamatot tovább gyorsítja a helyiek rövidtávú gondolkodása. Annak reményében, hogy termőterülethez jussanak, felégetik a hegyoldal egy részét. Az irtások a hegyen lévő erdőket is egyre inkább elérik. A fákra pedig szükség lenne, mivel azok „húzzák le”, vonzzák az esőt a hegyre, e nélkül pedig szárazság fenyegeti a környéket. Ezért a kutatók jelenleg nem elsősorban a hegy hósapkájáért aggódnak, hanem az erdőkért.

Ava Gardner és Gregory Peck az 1952-es film plakátján

Vagyis aki a "gregorypeckes", hósapkás látványra vágyik, annak igyekeznie kell. Megpróbáltunk utána járni, hogy 2003 végén mennyit kóstál feljutni a Kilimandzsáró tetejére. Meglepetésünkre ez nem is olyan egyszerű. Manapság, amikor Brazíliába már 200 ezer forint alatt kínálnak utakat, 5 nap Kína sem kerül többe repülővel, Nepálba pedig alig lehet helyhez jutni, mert az oda utat kínáló irodáknál legtöbbször minden jegy elkelt, meglepő volt, hogy egyik nagy itthoni iroda sem hirdet expedíciót Afrika tetejére. (A Tanzániába indított pár út sem a szárazföldre, hanem Zanzibár szigetére tart.) Pedig a híres sörreklámban (márkát most inkább nem írunk), ahol a hegy aljában táborozó párnak repülőről dobják le a láda sört is azt halljuk, hogy nem mindig jön meg a szállítmány, de egyre gyakrabban.

Kenyába bezzeg tucatjával szerveznek szafarikat. Egyetlen olyan utazási irodát találtunk, ami legalább az országba eljuttatja a mászni vágyót: ez a Safari Travel. Az évi tízezer csúcsmászó nem magában kóborol föl a hegyre, így biztosak voltunk benne, hogy vannak olyan cégek, akik erre szakosodnak. Vannak, azonban igencsak borsos áron. Csak a „földi ár” 4200-4500 dollár. Vagyis közel egy millióért vállalják, hogy egy hétig vigyáznak a mászóra, biztosítanak számára némi élelmet, sátrat, vezetőt és hordárokat.

Ehhez azonban még el kell jutni a Kilimandzsáró nemzetközi repülőtérre. Ezt legegyszerűbben talán Amszterdamon keresztül lehet. Ennél már költséghatékonyabb megoldásnak tűnik itthon felfogadni egy gyakorlott hegymászót vezetőnek. Vagy elslattyogni a videótékába és kivenni a Kilimandzsáró havát és a tévé előtt egy stepgépen mozogni kísérőként.