2004. első hétvégéjén immár 10. alkalommal rendezték meg a finnországi Kemijärvi városkában a Nemzetközi Hógolyó-bajnokságot, ahová a világ minden részéről, még Japánból is érkeztek kiváló célzóképességgel rendelkező csapatok.

A szabályokat most nem titkolt céllal azért ismertetjük, mert a verseny tulajdonképpen itthon is könnyedén megvalósítható lenne a következő téli szezonban a finn mintát követve. Hátha lát benne valaki fantáziát.

Szóval hogyan is játszák a hógolyózást szabályosan?

A csapat kilenc tagból áll, hét aktív játékos (köztük egy csapatkapitány) van a pályán, emellett két cserejátékos áll készenlétben. A hét, pályán lévő kezdőjátékos közül legalább háromnak a szebbik nemből kell kikerülnie. A jégkoronghoz hasonlóan itt is harmadok vannak, amelyek hossza három perc. Az a csapat nyer, amelyik először nyer két harmadot.

A pálya, egyelőre még játékosok nélkül

A csapat tagjainak egyforma mezt kell viselniük, amelynek színe nem lehet fehér. Az arcot is védő sisak használata kötelező, a szöges cipő viszont tilos. Emellett készíteniük kell egy csapatzászlót is, amely egy másfél méter magas zászlórúdon lobog.

A játékszereket fél órával a meccs kezdete előtt kezdik el készíteni, és egy tojástartóhoz hasonló szerkezetben tárolják. Minden harmadban kilencven golyót dobálhatnak el a csapatok, vagyis egy meccshez 270 golyót kell összegyúrniuk. Arra nézve, hogy milyen keményeknek kell a golyóknak lenniük, a versenyszabályzatban nincs korlátozás.

Jól kell beosztani a muníciót

Ha valakit eltalál egy hógolyó, az kiesik. A harmadot az nyeri, akinek a három perc lejártával több játékosa van „életben”, vagy pedig az a csapat, amelyiknek sikerült elfoglalnia az ellenfél zászlóját.

A zászló köré hófalakat (bástyákat) építenek, ezek mögül tüzelnek az ellenfélre. Vagyis a hógolyózásnak ezek formája leginkább a paintballhoz hasonlít, csapatjáték, ahol a célzóképesség mellett a stratégia is fontos szerepet kap.

Guinness-rekord: hógolyózás Érdekesség, hogy a svájci Obersaxen-Mundaun tartja. 2003. január 18-án összesen 2373-an (1162-en az egyik, 1311-en a másik csapatban) vettek tevékenyen részt a világ eddigi legnagyobb hógolyó csatájában. Nyolc felügyelő figyelte őket, amint egymástól húsz méterre, egy-egy kordon mögött dobálták tíz percen keresztül őrült sebességgel a hógolyókat.