Az expedíció logója

A Pepsi Max Everest Expedíció a napokban érkezik vissza Magyarországra. Klein Dávid és Várkonyi László idén sem jutottak fel a világ legmagasabb hegycsúcsára.
Az alábbiakban a két hegymászó beszámolóját közöljük.

A magyar expedíciós hegymászás különös helyzetben van: egyfelől nagy hagyományokra visszatekintő alpinista nemzet vagyunk, másfelől azonban a második világháború utáni évtizedek komolyan visszavetették a magyar expedíciós hegymászást.
E kettősség eredményeképpen egy rendszerint szigorú etikájú (tehát oxigént vagy magashegyi teherhordókat nem alkalmazó), de a nemzetközi élvonaltól még elmaradott expedíciós hegymászó program valósul meg.
Bolygónk 14 nyolcezer méter feletti hegycsúcsa közül hazai hegymászók kilencet értek el. (Igaz, ezek közül az Everesttet oxigénnel, tehát a nemzetközi szakmai normák szeint nem "szabályosan".)

Az Everest 2002-es- palackos - megmászása óta a hazai magashegyi hegymászás egyik nyilvánvaló kihívása (a további "nyolcezres" megmászások szaporítása mellett), hogy e fontos csúcsot elérjük "tiszta" eszközökkel is. Jelenleg hazánkban két - egymással jó kapcsolatokat ápoló - szerveződés működik, akik a 14 "nyolcezres" elérésén és az Everest palack nélküli megmászásán munkálkodnak.
Ezek egyike a Kollár Lajos vezette "Magyarok a Világ Nyolcezresein" csapat, a másik a mi Eseményhorizontunk.

Az expedíció szerkezete, céljai, létrejöttének története

Klein Dávid

Az expedíció fő célja: az Everest első magyar - palack nélküli - megmászásának megvalósítása volt. További célként szerepelt alapos dokumentáció készítése - filmezés, fotózás - és a nagyközönség alapos, szakszerű és folyamatos tájékoztatása, többek között a www.expeditions.hu oldalon keresztül.
Eredetileg - jórészt tavalyi expedíciónk tanúságaira építve - az északi oldalt vettük célba.
A Kínai Hegymászó Szövetség ígéretet tett a nemzetközi hegymászó közösségnek, hogy az olimpiai láng feljuttatása az Everest csúcsára nem befolyásolja majd a külföldi expedíciók tevékenységét, sőt, az infrastrukturális fejlesztések még a javunkra is válnak majd.

Kína az utolsó pillanatban megváltoztatta álláspontját és a többi külföldi expedícióval egyetemben kitiltottak minket az északi oldalról. Ekkor merült fel az oldalváltás lehetősége. Névadó támogatónk - a Pepsi Max - kiállt mellettünk, így sikerült kedvező feltételekkel engedélyt szereznünk a déli, azaz nepáli oldalra.

Később a kínai kormány nyomást kezdett gyakorolni a nepáli kormányra, annak érdekében, hogy Nepál is korlátozásokat vezessen be. A korlátozásokat fokozatosan vezették be, ezzel szinte lehetetlenné téve a palack nélkül mozgó - és így jóval alaposabb akklimatizációt ígénylő - hegymászók munkáját, akik azonban a heggyel próbálkozó mászóknak csupán néhány százalékát teszik ki.

Várkonyi László

Kathmanduba érkezésünkkor még úgy tudtuk, hogy a május 1-ét megelőző időszakban a 3-as táborig (7200 m) mászhatunk fel.
Ez komoly hátrányt jelentett volna, de a nepáli kormány még ezt a korlátozását is módosította később.
A kínaiak tevékenykedésének beszüntetéséig - azaz május 10-ig - csupán az Előretolt Alaptáborba (EAT vagy 2-es Tábor, 6400 m) mászhattunk fel, és oda is csak jelentős késleltetés után.

Az a tényező tehát, mely - a tavalyi rendkívül ígéretes 8600 méter feletti elért legmagasabb pont után - esélyeinket "nagyon jó"-ról "erősen kétséges"-re változtatta egyértelműen a hegyen kialakult, de az expedíciós hegymászástól idegen politikai eredetű korlátozás volt, melynek következtében a hegyen töltött 50 napunkból csupán 16 volt korlátozás nélküli, ennyit fordíthattunk tényleges hegymászó tevékenységre.

Magyar hegymászó párosunk a Himalayan Guides nevű nepáli expedíciószervező cég alaptábori szolgáltatásait használta.
Ennek lényege, hogy a cég intézte a két hegymászó csúcsengedélyét, ők biztosították a tibeti beutazáshoz szükséges papírokat, majd alakították ki Alaptáborunkat (továbbiakban AT, 5300 méteren, a Khumbu-gleccseren) és Előretolt Alaptáborunkat (továbbiakban EAT, 6400 m). A hegyen az EAT felett a csapat önállóan mozgott, önállóan építette ki táborait.

Az expedíció durván a következő időszakokra bontható:

Útban a hegyre

· Felvonulás: az Alaptábor megközelítése.
· Korlátozással terhelt időszak: a nepáli katonaság ellenőrzése mellett az EAT kiépítését késleltették, majd a katonaság gondoskodott róla, hogy az EAT fölé senki ne mászhasson, a kötélpályát a további táborok felé ne építhessék ki.
· Tiltással terhelt időszak: a kínai kormány kérésére a nepáli hadsereg senkit nem enged az Alaptábor fölé.
· Erőltetett felépítés: a 3-as tábor felépítése, a 4-es érintése
· Csúcstámadás: az a néhány nap, amikor a hegymászók az előre kiépített táborokat igénybe véve felmásznak legmagasabb táborukba, majd a csúcstámadás napján megindulnak innen a csúcs felé. A 4-es tábor feletti csúcstámadásra nem került sor.

Őszvérek viszik a felszerelést

Mivel Várkonyi László és Klein Dávid palack nélkül tettek kísérletet, így nekik a felépítés időszakában a terv szerint 8000 méter fölé kellett volna mászniuk, valamint 7200 méteren kellett volna aludniuk a megfelelő akklimatizáció érdekében. (Az oxigénes mászók rendszerint csak 7200 méterig másznak fel és 6400 méteren alszanak a felépítés időszakában.) A Déli-Nyereg magasságát - egészségügyi okok miatt - a felépítés időszakában csak Dávid érte el, László a 7200 méteres 3-as tábort érintette.


Az oxigén nélküli mászás lényege, nehézségei, aktualitása

Az Everest csúcsa körül a levegő sűrűsége hozzávetőleg negyede annak, amit itt, tengerszinten tapasztalunk. Ez nagyon kevés. Ha valakit egyik pillanatról a másikra felszállítanának ebbe a magasságba, az azonnal rosszul lenne, elvesztené az eszméletét, majd perceken belül meghalna.

Az 1920-as években élénk vita folyt arról, lehetséges-e az Everest megmászása - pusztán élettani szempontból - palackozott oxigén nélkül. A technika fejlődésével az oxigén előnyei egyre inkább kidomborodtak, majd a hegy 1953-as megmászása (palackkal) egyértelműen megmutatta, milyen komoly előnyt jelent, ha a hegymászó egy eszköz segítségével módosítja a hegy egyik legfőbb jellemzőjét, az atmoszférikus nyomást.

Reinhold Messner - akinek először sikerült

A hegymászó társadalom egészen a Messner - Habeler páros 1978-as első palack nélküli megmászásáig elfogadta a dogmát, miszerint a csúcs kizárólag oxigénpalack igénybevételével érhető el.

Bár Messnerék bebizonyították, ez nem igaz, mégis, a mai napig nyilvántartott több, mint 3500 megmászás közül kevesebb, mint 150 született palack nélkül. Az arányszámok rámutatnak, mennyivel nehezebb feladat a hegy tiszta megmászása.

1998 óta az UIAA - a hegymászó szervezetek nemzetközi szövetsége -, melynek a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség is tagja, nem fogadja el (és tartja nyilván) a palackos megmászásokat.

Az expedíció eseményeinek rövid leírása

2008-ban, a tavaszi (monszun előtti) hegymászó szezonban Klein Dávid és Várkonyi László magashegyi hegymászók arra vállalkoztak, hogy megkísérlik elérni a Mount Everest 8850 méteres csúcsát, a UIAA (hegymászó szervezetek nemzetközi szövetsége) által elismert egyetlen sportszerű módon, oxigénpalack és magashegyi teherhordók igénybevétele nélkül, a csúcsra felvezető két "normál" útvonal közül a nepáli (déli) normál utat követve.Várkonyi László idén hetedszerre, Klein Dávid ötödszörre próbálkoztak a feladattal.

Április 11-e (az Alaptábor elérésének időpontja) és április 29-e (az Alaptábor első elhagyása lefelé, a pihenési időszak kezdete) között a mászópáros tevékenységét a nepáli hadsereg korlátozta: a kötélpálya kiépítését a 2-es Táborba (EAT, 6400 m) szándékosan késleltették, majd oda katonaságot telepítettek, hogy a mászók feljebb ne mehessenek. Ezt az időszakot a mászópáros a lehető legjobban kihasználta, a 2-es Tábort kétszer elérték, második alkalommal 2 éjszakát töltöttek ott.

Április 29-én - a lehető legteljesebb regeneráció érdekében - visszavonultak a 3400 méteren található Namche Bazaar faluba. Május 1. és 10. között a kínai kormány kérésére a nepáli hatóságok teljes korlátozást léptettek életbe a hegyen: az Alaptábor fölé senki nem mászhatott.

Mászás a nagy hegyen

A páros május 9-én érte el újból az Alaptábort és május 18-ig eröltetett akklimatizációs programot valósított meg, mely során mindketten elérték és kiépítették a 3-as Tábort, majd - a következő nekirugaszkodáskor - Dávid a 3-as Táborban éjszakázott és másnap elérte a Déli-Nyereg (7950 m) magasságát. László - az eröltetett akklimatizációs program következtében kialakult egészségügyi problémák miatt - a 3-as Tábor második elérése előtt visszafordult.

A páros néhány nap pihenő után készen állt, hogy megindítsa - a szezonhoz képest természetesen kései - csúcstámadását. Megfelelő időjárási ablakot kellett találniuk. Az előrejelzések még 22-én is a 26-a éjszakáját és 27-ét jelölték meg, mint a legígéretesebb időszakot, amikor a szél elcsendesedik.

23-án már két meterológiai előrejelzés is tolerálhatatlanul erős (40-50 csomó) szelet jósolt a kérdéses időszakra. Ekkor azonban már nem volt más lehetősége a párosnak: a mászás a 27-e utáni napokban lehetetlenné válik. A jégesés kötélzetét lebontják, az Alaptábort felszámolják és megérkezik a monszun.

24-én a 2-es, majd 25-én a 3-as Tábort érte el közösen a mászópáros, ekkorra azonban Dávid tüdőgyulladása olyan intenzív tüneteket produkált, hogy az ő további mászótevékenysége egyértelműen veszélyeztette volna a páros mozgását, valamint nem kecsegtetett a siker semmilyen lehetőségével, így ő még 25-én visszavonult a 2-es Ráborba, majd másnap az Alaptáborba.

Lászlónak - miután egyedülmaradt, elégtelen akklimatizációval és kedvezőtlen időjárási előrejelzésekkel, valamint kiépített 4-es Tábor nélkül - erősen előnytelen helyzettel kellett szembenéznie.

Május 26-án, késői indulás mellett (hogy megfelelő mennyiségű folyadékot olvasszon és kipihenje magát) László estére elérte a 4-es Tábort jelentő Déli-Nyerget. Eredeti terve az volt, hogy innen - pár óra pihenés után - tovább indul a csúcs felé. Ezt a tervét a késő esti órákban megváltoztatta és az éjszakát a Nyeregben töltötte. 27-én reggel rádión kapcsolatba lépett Dáviddal. Miután az időjárás előrejelzések még mindig kedvezőtlenek voltak, erőnléte, egészségi állapota messze elmaradt a tavaly a csúcstámadás során tapasztaltaktól, és egyedül volt, a visszafordulás mellett döntött.

László 27-én a 3-as Tábort, 28-án a 2-est, 29-én pedig az Alaptábor alatti Gorak Shep-et érte el. (Az Alaptábort ezen a napon elbontották.) Visszavonulását lassította torokfájása, intenzív köhögése.

Eredményeik a tavalyinál gyengébbek, a körülmények azonban rendkívül szigorúak voltak, minden tényezőnek - időjárásnak, hóviszonyoknak, egészségi állapotnak, logisztikának - tökéletesen össze kellett volna csengenie ahhoz, hogy ilyen szigorú korlátozások mellett sikerüljön a palack nélküli megmászás.