CSAPÓ 01 – Az első beszámoló Kathmanduból
CSAPÓ 00 – Mit keres az extrem.hu újságírója a Himalájában?


p r o l ó g

Egy hegymászó-expedíció nagyjából azt jelenti, hogy az ember összesűríti az életéhez szükséges összes tárgyat két hatvan literes műanyaghordóba.
A dolognak megvan az előnye, a gondoskodás miatt a ruhák és a műszaki cuccok még a legmostohább időjárásban is szárazak maradnak. A hátránya viszont az állandó pakolás.  Esetünkben a helyzet úgy áll, hogy mindenkinek van két hordója, plusz egy hátizsákja. Az utóbbiban a napi használati cuccok laknak, a hordóban pedig az összes többi felszerelést tároljuk. Ha valami rendkívülire van szükség, mondjuk aksitöltőre vagy hasmenésre való gyógyszerre, akkor jön a kutakodás...
Pillanatnyilag a Tibeti-fennsík egy kisvárosában, Nyalamban vagyunk.
Ma jöttünk át Nepálból Kínába. A határátkelésnek két markáns jele van. Az egyik, hogy itt olyan betonúton haladunk, ami akár Ausztriában is megállná a helyét, és ez igancsak kellemes felüdülés a nepáli zötykölődés után.  A másik jel pedig a táj változása. Nepálban dzsungel borította a hegyoldalakat, itt Tibetben viszont alig van növényzet. Holnap érünk Tingribe, innen  lehet megközelíteni a Cho Oyu és az Everest alaptáborát. 
Az utazás tartogat kihívásokat: egy 5200 méter magas hágón kell átkelnünk autóval...

n e m   m e s e

Aki nem bírja a várakozást, jobb, ha nem megy Ázsiába.
A nyugati kultúrkörben komolyan veszik az óraszerinti időt, a perceknek jelentése van. A mediterrán országokban már sokkal lazábban kezelik a napokat és az órákat, Afrikában és Ázsiában meg egyenesen tesznek az időre.
Itt az időre embernek nincs hatása, ezért aztán nem is nagyon foglalkoznak vele.
A pillanat a fontos – ez az a „folyam”, amivel az emberek sodródnak, és még akkor sem kapálódznak, ha a pillanat úgy dönt: lecövekel, és nem halad előre.
Utazás közben volt rá alkalmunk, hogy mi is elmélyedjünk a pillanatban...
Csütörtök hajnalban indultunk Kathmanduból a határ felé: 110 kilométert tettünk meg egy nap alatt. Az út jó része várakozással telt. Hosszú órákat várakoztunk  forgalmi akadályok, bandaháború, földcsuszamlás és emberi ostobaság miatt.

Csütörtök hajnalban beraktunk 800 kg alaptábori felszerelést és a fejenkénti két privát hordót egy 20 személyes buszba. Ezt a járgányt még egy korrupt román rendőr is azonnali hatállyal kivonná a forgalomból, de itt még vagy 20 évig szállítja majd a népet.
Már a Kathmanduból való kijutás sem volt egyszerű, mert  a városból kivezető főútvonal körübelül olyan széles, mint a Hármashatárhegyre vezető betoncsík, a forgalom viszont megegyezik a nagykörútéval. Kamionok, teherautók, buszok és személyautók tülkölnek minduntalan, közöttük motorosok cikáznak.
Az aszfalt néhol hiányzik, hatalmas kátyúkat kell kerülgetni. Azt hittem, ha kiérünk a városból, kicsit gyorsabban haladunk majd, de tévedtem...
Az út elkezdett kanyarogni, és minden forduló kihívást jelentett a hosszabb járműveknek, mivel átlógtak a másik sávba.
Emiatt aztán minden kurfli egy rövid megállót is jelentett. Egy darabig még csak-csak haladtunk, aztán beállt a dugó. Leszálltunk a buszról és végeláthatatlan sort láttunk magunk előtt. Kiderült, hogy két falusi banda összeverekedett,  a helyszínre érkező
rendőrség  pedig elvitte a balhé főkolomposait.
A bunyóban vesztes fél követelte, hogy a zsaruk engedjék el a bandavezért, és követelésüknek útlezárással adtak hangot. A nepáli utazóközönség sztoikus nyugalommal várta, hogy valami történjék. Nagyjából egyórás téblábolás után megindult a sor; reméltem, hogy ezzel megúsztuk.

f ö l d i n d u l á s

Egy festői helyen ebédeltünk, aztán pár kilométeres haladás után ismét megtorpantunk. Földcsuszamlás történt – másfél méter kővel kevert sár került az útra. A földcsuszamlás gyakori Nepálban, különösen a mostani monszunvégi időszakban. Három hónap szakadatlan esőzés után a meredek hegyoldalak könnyen omlanak. Most egy falu melletti tanyán történt a baj, egy házat el is vitt az ár.
Több kilométeres sor állt alakult ki a földcsuszamlás mindkét oldalán.
Senki sem tudta, mikor érkezik a buldózer, ami megtisztítja az utat. Ilyen esetben lehet, hogy akár napokig kell várakozni.

Ezért aztán a helyiek azonnal felcsaptak teherhordónak. Kamionok és mikrobuszok teljes tartalma vándorolt a vállukon egyik oldalról a másikra. Az élelmes sofőrök a vesztegelés helyett inkább leadják a népet vagy az árút, és a másik oldalról érkezett szállítmánnyal indulnak abba az irányba, ahonnan jöttek. Nekünk nem volt sietős, így várakoztunk.  A teherautó-sofőrök igyekeztek hasznosan eltölteni a várakozás óráit. Az út melletti vízfolyásokból megtöltötték vödreiket, és lemosták járgányaikat. Az utazóközönség beszélgetett, illetve az összedőlt házak körül serénykedő katonákat bámulta. Két-három óra után elindultunk. Mentünk egy picit, néha tengelyig süllyedtünk abban a sárban, ami a már eltakarított földcsuszamlások után maradt. Voltak helyek, ahol nem is volt aszfalt, vagy döngölt út, csak keréknyom a kövek között.  Egy ilyen útszakaszon egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy alaptábori sherpáink izgatottan kiabálnak, és ugranak ki a busz nyitott ajtaján.
Egy patakvölgyben hirtelen megindultak a kövek: az 5-6 köbméter gránit egyenesen felénk tartott. A sors úgy alakította az dolgot, hogy a kövek megálltak...

Ezután jött a leghosszabb kényszermegálló. Egy falu közepén eltömődött az utat keresztező vízelvezető csatorna. A helyi erők attól tartottak, hogy ha a kamionok és a buszok rámennek az eláztatott útra, akkor földcsuszamlás történik.
Joggal féltek ettől, mert a falu egy völgy peremére épült. Markolóval próbálták megtisztítani az átfolyó bejáratát. Több teherautónyi követ termeltek ki, amit az áradás sodort oda. A munkát egy rendőr irányította, akinek persze kevés elképzelése volt arról, mit is kéne valójában tenni.
A helyzet másfél óra kotrás után sem javult. Ekkor egy másik fontos ember előállt az út átvágásának ötletével. Az 5 cm vastag aszfaltot hamar lezúzta a markoló, ástak egy árkot a felduzzadt víznek. Mi a műveletet egy vegyesbolt teraszáról néztük, ahol egy helyi specialitás,  a Khukuri rum élvezetének hódoltunk. Nagyjából 1 métert leeresztettek a felduzzadt vízszintből, majd betemették a gödröt.

Az útzár mindkét oldalán várakozó 5 km hosszú kocsisor végre elindult.