Nagylevegő...

A legtöbb sportágban, ha a sportoló túlértékeli saját teljesítményét vagy önhibáján kívül szenved balesetet, lesérülhet, és ez esetleg a karrierje végét is jelentheti. Az egyik legveszélyesebb extrémsportban, a szabadtüdős merülés No Limits szakágában egyetlen hiba is végzetes lehet.

Andrey Mestre 2002. október 12-én meghalt - lehet, hogy soha nem tudjuk meg, pontosan mi történt. Az első boncolás szerint a halál oka: fulladás. Amíg a végleges jelentés elkészül – ez hetekbe is beletelhet – folyik a találgatás, a vádaskodás. Pedig ünnepre készültek. Audrey merülése, amellyel férje, Francesco (Pipin) Ferreras 162 méteres világcsúcsát akarta megdönteni, a tervek szerint nem tartott volna tovább négy percnél. Leért a kitűzött 171 méterre, majd felfele jövet valami történt.

A No Limits-ben „mindössze” egy (nagyon) mély lélegzetet kell venni, egy drótkötélen leereszkedni az előre meghatározott mélységbe (ez Audrey esetében 171 méter volt), majd egy ballon segítségével „felszállni” a kötélpályán.

Nem a fizikai erőfeszítésben van a nehézség, hanem a nagy mélység emberi testre gyakorolt hatásában. 170 méteren 18 atmoszféra nyomás nehezedik a testre, a vér a végtagokból a létfontosságú szervekhez folyik, a tüdők narancsnagyságúvá zsugorodnak, a szívverés pedig percenkénti 20-ra lassul.

Vannak, akik úgy vélik, őrültek, akik olyan mélységbe merészkednek – a halállal kacérkodnak, ebben lelik örömüket. Audrey és mások szerint viszont az ember alapvetően tengeri emlős, és a delfinekhez hasonlóan képes szabályozni lélegzetvételeinek számát, csak az emberi faj még nem aknázta ki eléggé ezen képességét.

Merülni már i.e. 4500 óta merülnek, a feljegyzések szerint a mezopotámiaiak gyöngyöt keresve buktak alá. Kultusszá akkor vált a minél nagyobb mélységek elérése, amikor Jacques Mayol és Enzo Majorca a „mágikus” 100 méteres határ átlépéséért versenyeztek. No meg persze azután, hogy párharcukat Luc Besson feldolgozta a Nagy Kékség című filmben.

Azóta már többször kijelentették, hogy ennél lejjebb már nem juthat ember – fizikai képtelenség, nem bírja ki a szervezetük a nyomást. Aztán újabb és újabb csúcsok születtek, a rekordokat pedig mára három szervezet is nyilvántartja: az AIDA, (Az AIDA Hungary titkárával készített interjúnkat lásd itt) a Mestre férje, „Pipin” által alapított IAFD és a FREE.

Audrey-ék a People magazinban

Mestre akkor került a szabadtüdősök közé, amikor összeismertették Pipinnel, aki hamarosan biztonsági búvárként alkalmazta rekordkísérleteihez. 1999-ben házasodtak össze, és három éve Audrey már nem segítője, hanem vetélytársa volt férjének, akinek 162 m-es rekordját október elején egy gyakorlómerülésnél meg is döntötte. Audrey 170 m-es eredményét azóta – posztumusz világrekordként – már hitelesítették is.

Október 12-én a Dominikai Köztársaság partjainál – a rekordkísérlethez méltó médiafigyelem közepette – Audrey lemerült. A rekordot felügyelő IAFD szerint 13 biztonsági búvár állt készen a drótkötél útvonalán. Még nem tudni, hogy valamiféle műszaki probléma történt-e vagy egyszerűen túl nagy volt a mélység Audrey számára.

Egyelőre csak annyit tudni, hogy elájult, és csak kilenc perc után sikerült felhozni a felszínre. Az utolsó métereken férje vitte fel. Megpróbálták újraéleszteni – a történtekről készült videofelvétel szerint maga az IAFD elnöke, Carlos Serra. Azonnal kivitték a partra, de már nem tudtak rajta segíteni.

A kísérőhajó

Van, aki az IAFD-t vádolja, mondván, hogy a videón nem látni egészségügyi személyzetet – erre utal az is, hogy Carlos Serra végezte az újjáélesztést és nem egy orvos. Az idő hosszúságából, amennyi időbe került Audrey felhozatala, arra következtetnek, hogy nem 13, hanem lehet, hogy csak 3 biztonsági búvár segédkezett a kísérletnél.

Az persze érthetetlen, hogy ha Audrey férje is jelen volt felszíni hajón, akkor miként lett volna lehetséges, hogy nem figyeltek eléggé a biztonsági előrások betartására.

A baleset után voltak, akik be akarták tiltani a No Limits-et, a FREE elnöke például bejelentette, hogy ők többé nem hitelesítenek No Limits rekordokat. A másik oldal szerint viszont a Formula 1-et sem tiltották be Senna halála után. Tehát áll a bál, abban viszont mindenki egyetért, hogy a szabadtüdős merülés egyik legnagyobb alakját vesztette el a sport.

(Amint nyilvánosságra kerül a boncolásról készült végleges jelentés, természetesen beszámolunk róla.)

(A cikkben szereplő fotók az IAFD website-járól valók.)