Középkori hegymenet

Az ultrafutók rendszerint nem szeretik, ha a pályán kisebb nagyobb lejtők és emelkedők vannak. Nem csoda, hogy Sörös Erika, egyik remek ultrafutónk majd’ elájult, amikor meglátta a középkori kisvárosban kijelölt pályát. 2300 méteres körön 800 méter szintkülönbség! Harmadik lett…

Erika a sárvári 24 órás ob-n

Szerény véleményem szerint, amire lehet, hogy senki nem kíváncsi, Toszkána a világ leggyönyörűbb helye. Az egy négyzetméterre jutó műemlékek száma meghaladja a pesti csövesekét. Nincs olyan kicsiny település, ahol ne lenne legalább egy mámorítóan gyönyörű kicsiny templom a quattrocentoból, vagy egy másik, egy évszázaddal későbbről, ahol meg a cinquecento egyik mesterének freskója díszíti a falat. Ízelítőül néhány település: Arezzo, Assisi, Firenze, Pisa, Siena, hogy csak a legismertebbeket említsem. A nagyvárosok között pedig apró igazgyöngyök lapulnak. Kedvencem, ha valaki érdekel: San Gimignano, ami úgy néz ki a két tucat lakótornyával, mint egy középkori Manhattan. Vagy említhetnénk Castiglione Fiorentinot, ahol meg 24 órás ultrafutó versenyeket rendeznek. Pontosan, ahol történelem, a kultúra és a sport termékeny szimbiózisban él együtt. A városka, mint a toszkán kisvárosok közül oly sok, egy domb tetején fekszik, ami kifejezetten alkalmatlanná teszi 24 órás futóversenyek rendezésére.

Ez persze nem jelenthet komoly akadályt, sőt annál nagyobb a kihívás: ilyen extrém körülmények között ki tudja végig futni az egy teljes napot. Remek ultrafutónk, Sörös Erika, aki már számos versenyen bizonyította, hogy nem ijed meg a kihívásoktól, Sárváron és Wörschachban is megmutatta, hogy állja a sarat. Amikor azonban meglátta Castiglionet, azt hitte, ez csak vicc. Méghozzá rossz vicc.
- Tényleg azt hittem, hogy vicc – kezdte az extrem.hu-nak adott élménybeszámolóját, a verseny egyetlen magyar indulója. Én komolyan azt hittem, hogy ilyen versenyt nem is mernek megrendezni. 2300 méter volt egy kör a városban és a városon kívül, és ebben az egy körben volt 800 méter szintkülönbség. Az is sok lenne, ha 24 óra alatt kellene ennyit megmászni, nem hogy körönként. Rajt előtt azt mondtam magamnak: Erika, te itt legfeljebb 100 km-t mész, örülj, ha végig tudod csinálni.
- Ehhez képest egy kicsivel jobban sikerült, hiszen egyrészt harmadik lett, másrészt remek eredményt ért el.
- Valóban, hiszen 170,6 km-t futottam, el sem akartam hinni, hogy ennyit sikerült. A legjobb futásom 24 órán 190 km körül volt, természetesen sík terepen.

Erika kedvenc futópólója

- Hány futó merte bevállalni ezt a flúgos futamot?
- Egészen sokan voltunk, 16 nő és közel 50 férfi indult el. Azonban a legérdekesebb az volt, hogy végig együtt volt a mezőny, majdnem célfotó döntött a befutónál. Az első öt helyezett között nem volt több a különbség 200 méternél, ami 24 órán elég szokatlan. Én is 50 méterre voltam az elsőtől, és 20 méterrel mögöttem ott volt a negyedik helyezett.
- A huszonnégy órásokon jellemzően van egy vagy két holtpont, most nem volt ezekből több?
- Nekem inkább kettő vagy három szokott lenni, most azonban, bármilyen furcsa is, csak egy volt, éjjel egy óra körül. Ami szokatlan volt, hogy nagyon sokat ettem, szinte óránként álltam meg, hogy megegyek egy tányér tésztát. A nehéz terep rettentően égette a kalóriát, de a tészta jó volt, mert nem nehéz étel, lehetett gyakran enni. Viszont kevés volt a frissítő, egyáltalán nem voltak izotóniás italok, csak ásványvíz és üdítők.
- Az, hogy emelkedőn nagyon nehéz lehet futni, rendben van, de mi a helyzet a lejtővel, ott könnyebb?
- Az első négy-öt órában valóban könnyebb volt a lejtőn futni, utána viszont sokkal nehezebb, mert mindenemet szétrázta, és egyszerűen fájt lejtőn futni.
- Van egyébként hegyifutó tapasztalata, vagy látta a mezőny többi részén, hogy nekik van ilyen?

- A két első helyezett olaszon látszott, hogy rendszeresen futnak hegyi versenyeken, ők 190 km körüli eredménnyel nyertek. Egyébként én is szeretem a hegyi futásokat, ott sokkal jobban tudok teljesíteni, mármint önmagamhoz képest, mint sík terepen. Az edzéseimet is a Kőszeg környéki hegyekben szoktam tartani. Rendszerint nincs időm, hogy két-három órás futóedzéseket tartsak, inkább rövidebb távokat futok, de azt hegyen. Indultam már Davosban a svájci hegyi maraton rövidebb, 30 km-es távján, ahol 1560 m-ről indultunk a cél pedig 2700 méteren volt. Ott 9. lettem.
- Mi jöhet még egy ilyen komoly erőpróba után? Esetleg az októberi 24 órás világbajnokság Hollandiában?
- Igen, arra nagyon készülünk. Ha összeáll a legjobb női csapat, akkor szeretnénk megőrizni Európa-bajnoki 3. helyünket, hiszen ez a verseny nemcsak vb, hanem Eb is lesz. És még nekem egy nagy álmom: két-három éven belül szeretnék elindulni egy hatnapos versenyen Ausztráliában. Ha tudok hat napon át, napi 90 km-t futni, akkor ott sem vallok szégyent.