Indulás előtt az Erzsébet-hídnál

Éppen egy hete, január 10-én szűkebb pátiájában, Vácott gázolt a Dunába Schirilla György, a legendás téli úszó és ultarmarathoni futó, id. Schirilla György fia. Az ifjabb György híven ápolja édesapja emlékét: nyáron kiadósakat fut, rendszerint valamilyen nemes cél érdekében, telente pedig heti rendszerességgel száll szembe a jeges Dunával. Egy hete, Vácnál tökéletesen helytálló volt a jeges kifejezés, hiszen 60%-os volt a zajlás, azaz a folyónak több mint a felét jégtáblák borították. Adódott is ebből bonyodalom, a motorcsónakos kísérő ugyanis nem merte vállalni a folyón való átkelést, így pedig a vízirendészet sem adta áldását a mutatványra. Gyuri, hogy azért valamelyest kárpótolja a közel hatezer(!) fős közönséget, tíz percet lubickolt a part közelében, integetett a jégtáblák közül, sőt meg is próbált kettőre felállni, ami kis híján vesztét okozta. Mindkét kinézett jégtábla beszakadt ugyanis alatta, csúnyán felsértve a bőrét. Szerencsére nem voltak olyan súlyosak a sérülései, hogy egy héttel később, január 17-én ne tudott volna újra nekivágni a folyónak, ezúttal már Budapesten.

Innen úgy tűnik, minden oké

A munka dandárja, Gyuri a Duna közepén

Délelőtt még úgy tűnt, nagyszerű januári úszóidő lesz. A túlnyomó többségnek persze ez is kényelmes uszodai lubickolást jelentene, és eszébe sem jutna, hogy beleereszkedjen az alaposan megáradt Dunába. Schirilla György azonban nem tartozik a túlnyomó többséghez, neki a kinti +6 fok szinte nyári időnek számít (egy hete mínuszok voltak a parton), bár a víz most sem volt egészen egy fokos. És a közönség sem volt olyan, mint Vácott, egy-kétszáz néző jött össze, többségük felszerelve távcsővel, fényképezőgéppel, kamerával. Többségük a Szabadság-híd budai hídfőjénél várta, hogy partot érjen az úszó, aki az Erzsébet-híd pesti lábától indult. Mire Gyuri vízre szállt az eső is eleredt, ez persze őt különösebben nem zavarta. Annál inkább zavarhatta, hogy a partról is látszott, rendkívül piszkos a Duna, nem sokban különbözik egy szennyvíz csatornától. Gyurit egy motorcsónak (ez egy modern motoros volt) kísérte, orrában egy búvár gubbasztott beöltözve, készen arra, hogy a vízbe vesse magát, ha az úszóval történik valami. Szerencsére nem történt semmi (gondoltuk mi...), partot ért, és még úgy, úszónadrágban válaszolt a kíváncsi újságírók kérdéseire.

Szórványos tapstól kísérve a Gellért Szálló felé vette az irányt, ahol már várták egy meleg fürdővel, hogy elgémberedett tagjait kiolvasszák. A dehidratáció után azonban készséggel válaszolt az extrem.hu kérdéseire.

Majdnem kiszállt

A biztosító búvár

- Gyuri! Sikerült kiolvadni?
- Persze sikerült. Kérlek szépen, kb. 0,8 fokos volt a víz, és nagyjából kilenc és fél percet töltöttem bent, legalábbis ennyit mértek a többiek.
- Te is ennyit terveztél?
- Nem én ennél kevesebbet, úgy gondoltam, hogy körülbelül 7 perc alatt átérek. Azért voltam ilyen sokáig, mert ellenszélben kellett úsznom, főleg a folyó közepén, ahol még hatalmas, legalábbis hozzám képest hatalmas, hullámok is voltak. Sikerült is nyelnem egy kiadósat, a torkomra ment a hideg víz, ettől nem kaptam levegőt, megijedtem, és ettől leesett a vérnyomásom. Úgy éreztem, hogy kezdem elveszíteni a látásomat, elég ijesztő volt.
- Még az is megfordult a fejedben, hogy beszállsz a hajóba?
- Pár másodpercre még ez is megfordult a fejembe, meg az, hogy mi lesz, ha rosszul leszek. Aztán meg olyan erősen kellett úsznom a sodrás miatt, hogy még a Szabadság-híd előtt kiérjek, hogy teljesen elgémberedtek a kezeim. Azért ne felejtsük el, egy fokos sem volt a víz. Megmondom őszintén, évek óta nem voltam ennyire boldog, amikor partot értem, odabent sokáig úgy éreztem, még mindig milyen messze van a part, én még mindig nem érek ki. Egy szó, mint száz, nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz.

Jégtáblák helyett uszadék

Ez is megvan! Gyuri köszönti a nézőket a sikeres úszás után

- Mi sem gondoltuk a parton állva. Látja az ember, hogy nincs hó, nincsenek jégtáblák, és gondolná, ez jóformán csak ujjgyakorlat lesz.
- A parton valóban plusz 6 fok volt, tehát kellemes meleg, de a víz így sem volt egy fokos sem. Meg ott volt az erős szél, a sodrás, meg az, hogy nagyon sokat emelkedett az elmúlt héten a vízszint, és jóval többet kellett úszni mint máskor.
- A parton állva nekünk inkább az tűnt fel, hogy nagyon sok és hatalmas uszadék volt a folyón, ami azért nem veszélytelen. Nem féltél ezektől?
- Hát az tényleg szörnyű volt, szerencsére nem akadtam össze egyel sem. A többi újságírónak is mondtam, de neked is elmondom, hogy nagyon aggaszt, hogy ennyire piszkos ez a gyönyörű folyó. Nagyon fontos lenne, hogy vigyázzunk rá, hiszen óriási értéke az országnak.
- A jövő héten pedig Párkány és Esztergom között szállsz vízre, ahol még soha nem úsztál. Nem tartasz tőle egy kicsit?
- Hú, azért attól egy kicsit tartok. Ugyanis nagyon széles ott a Duna, sokat kell úszni, sokat kell vízben lenni. De bízom benne, hogy sikerülni fog.

Egészen pontosan január 24-én fog úszni Schirilla György a szlovákiai Párkány és Esztergom között. Az úszással az Európai Unióhoz történő májusi csatlakozásunk fontosságára kívánja felhívni a figyelmet.