Páhi Jani vezetésével kicsit besegítettek a Sajó megvadításában

Ahogy arról már beharangozónkban olvashattatok, jubileumra készültek Húsvétkor a vadvízi rodeó kajakosok. Már ötödik éve gyűlnek össze évente egyszer itthon, hogy kiderüljön, ki lovagolja meg legjobban a Sajót. A tavalyi versenyen mi is ott voltunk, a télen azonban váratlan fordulatot
vettek az események. A jeges víz széthordta a nagy munkával megépített pályát. A verseny főszervezője, Páhi Jani nem adta fel, és a Sajó túlpartján eszkábált össze egy versenyre alkalmas gátat. Így idén sem volt akadálya a Hungarodeó megrendezésének.

Mert mi is kell egy vadvízi rodeóhoz?

Először is rövid testű hajók, amikkel könnyedén lehet forogni. Aztán egy pont (spot) a folyón, ahol a víz egy hullámot vagy egy hengert képez. A lényeg, hogy a víz visszaforduljon, kicsit úgy, mint egy mosógépben. A rodeósoknak 40 másodperce van, hogy a hengerben, minél több trükköt mutassanak be. A világ legjobb rodeós helyein szaltóznak, bukfenceznek is, de a Sajó erre nem alkalmas, csak vízszintes forgásokat lehet benne végrehajtani.

A "tisztaságért" extra pont jár

Supercleannek hívják a forgást, ha a 360 fok megtétele alatt egyszer sem ér a vízbe a kajakos lapátja

Vagyis 180 fokos, vagy 360 fokos pörgéseket. Ezért egy illetve két pont jár. Ha a kajakos úgy tud megtenni egy 360 fokos fordulatot, hogy csak egyszer tol a vízen a lapátjával, azt cleannek, vagyis tisztának hívják. Ezért 3 pontot kap. Ha pedig annyira ügyes, és olyan fejlett izomzata van, hogy pusztán a derekával meg tudja forgatni a hajót, úgy, hogy a kajaklapátot vízszintesen a víz fölött tartja, az a superclean, ami 5 pontot ér. Az nyer, aki a 40 mp alatt minél többször tud megpördülni. A víz persze közben nagy iramban folyik lefelé a folyón, így elég egy rossz mozdulat, és máris elsodorta a kajakost, amivel időt veszít, mire visszaevez a hengerbe. Nem elég, ha valaki jól evez vadvízen, a rodeózást külön is rengeteget kell gyakorolni.

Stílusos szezonindító

A Sajó partján gyűltek össze a legjobb magyar rodeókajakosok

Erre való például a Hungarodeó, aminek Páhi Jani szerint a legnagyobb előnye, hogy mielőtt elkezdődne a vadvízi szezon (Húsvét után), a túravezetők nem úgy mennek a Socára vagy a Salzára, hogy egész télen nem voltak vízen, hanem már „felélesztették” az izmaikat.

Aki véletlenül vetődött húsvét szombat délelőtt a berentei erőmű környékére, annyit láthatott, hogy élénk színű, rövid hajókkal felszerelt személyautók és kisbuszok gyülekeznek. Ki akarna a néhol szemétdombra emlékeztető vízparton piknikezni? Úgy nyolcvanan mindenképp. Barátok, érdeklődők, tévések és természetesen a Hungarodeó főszereplői, a versenyzők. Az időjárás hagyott némi kívánnivalót maga után: a nap csak nem akart előbújni, a levegő hőmérséklete 14 fok körül tetőzött, a vízé pedig ennek felét is alig érte el. Ilyenkor nem nagy élmény fél napig neoprénben, vizesen fagyoskodni, de a fiúk már edzettek e téren is. (Fiúk, igen, mert a versenynek idén nem volt női indulója.)

A lebonyolítást tekintve a tavalyihoz képest annyi változás történt, hogy két kategória volt: Haladó és Elit. Kezdőket nem szívesen engedne be senki a versenypályára. A Haladó kategória tagjai jelentik az utánpótlást. Legtöbbjük még csak most tanulja a rodeózást, vagy pedig már régen nem vett részt versenyen, ezért nem merte az Elit kategóriát bevállalni. Az Elit csoport tagjai már hazajárnak a Hungarodeóra. A legtöbben háromesélyesnek gondolták a versenyt. Ballai Tamás, Nagy Laca és Göncz Gáspár triumvirátusáról már sokat olvashattatok az extrem.hu oldalain. Legutóbb április első hétvégéjén tartottunk velük Szlovéniába, a másik szakág, a szlalom olimpiai válogatójára. Akkor Göncz Gazsi bizonyult a legjobbnak, Tamás és Laca előtt.

A rodeóban azonban itthon még mindig Nagy Laca a legnagyobb király! A háromszoros Hungarodeó bajnok a 2003-as grazi vébén is bebizonyította, hogy van értelme törődni a vadvizesekkel is. A Sajó-parton sem volt ez másképp. Laca mellett szól a hosszú évek tapasztalata és a vadvízi intelligencia. Hogy ez pontosan mit takar? Van néhány túravezető, aki erősebb Lacánál, de itt tisztán erővel nem lehet nyerni. Göncz Gazsi például olyan erővel és olyan sebességgel nyargalt vissza, amikor egyik alkalommal elsodorta az ár, hogy a Haladók hasonló próbálkozása hozzá képest lassított felvételnek tűnt. Mégsem ő pörgött a legtöbbet.

A Hungarodeó versenyszabályai szerint a program két napos. Első nap bonyolítják a Haladók versenyét és ekkor van az Elit kategória selejtezője, ahonnan a legjobb öt jut a másnapi döntőbe. A fináléban már kieséses versenyben folynak a küzdelmek. Először öten, aztán négyen, hárman majd végül csak ketten maradnak, a legkevesebb pontszámot kapó kajakos mindig kiesik. Aki a kettes döntőt a legjobban bírja, az lesz a rodeó bajnoka.

Feszült figyelem a parton (Miklós Bazsi 67-essel)

Az Elit kategóriában idén nyolcan indultak. A főszervező, Páhi Jani saját elmondása szerint leginkább azért, hogy bemelegítsen az esti lúzer-partira. (A döntőbe jutók szombaton korán fekszenek, míg a többieknél végkimerülésig tart a mulatozás a közeli Hotel Fremonban, amit a DJként is remeklő Pataki Ákos Hotel Furmintként aposztrofált.) Ákos amúgy a versenyen is elindult, de Jani szavaival élve „Ákos, a közönség téged a lúzer-partira jelölt”. Miklós Balázs (Bazsi), a csapat legsúlyosabb egyénisége úgy indított, mintha a győzelem lenne a célja, (egy entry move-nak nevezett mozdulattal zúgott le a gáton, bele a hengerbe, anélkül, hogy kisodródna), aztán megelégedett a részvétellel. Ők vasárnap már csak a partról drukkolhatnak.

Nem úgy a többi öt ember! Őszintén szólva az extrem.hu idei titkos favoritja Göncz Gazsi volt, aki sokáig hanyagolta a rodeót, mondván, hogy túl magas hozzá. Amikor azonban megtudta, hogy 2003 világbajnoka is több mint 180 cm, beleerősített. Aztán ez az első nap mégis csak az ötödik helyhez volt elég. Gazsi számára persze nem is ez a verseny a legfontosabb. Ő szerdán utazik Athénba, a szlalom világkupára, ahol azért küzd, hogy Magyarország esetleg egy szabadkártyával delegálhasson egy szlalomkajakost az olimpiára. Szívből drukkolunk neki. Ballai Tamás, akinek idén fő célja Athén volt, a szlalomválogatón alulmaradt Gazsival szemben, így ő már a rodeóra koncentrálhatott. Tavaly a kettes döntőben kapott ki Nagy Lacától, így már nagyon törleszteni akart legjobb barátjának. Első nap azonban csak 4. tudott lenni. Vágási Tamás, alias Kula napja sem indult túl fényesen. Az első selejtező körben inkább csak az életéért harcolt, értékelhető gyakorlatot nem tudott bemutatni. Nem is csoda, hogy a szünetben elvonult, a tömegtől távol próbált meg koncentrálni. Volt értelme, mert második körében remekelt, és mivel a szabályok szerint a két kör közül a jobbik pontszámát veszik figyelembe, így nem volt érdekes, mit produkált az elsőben. A nap meglepetését Bagi Attila, azaz Kicsi szolgáltatta. Régi motoros már ő is a vadvízen, de saját elmondása szerint nem versenyző alkat. Ehhez képest első nap ő volt az egyetlen, aki a pontszámok tekintetében úgy-ahogy lépést tudott tartani Nagy Lacával.

A három fődíj:

Úgy-ahogy, merthogy Laca azért emberesen eltángált mindenkit. A két kört összesítve ő 96 ponttal lett gazdagabb, míg a másodiknak 52 pontja volt, vagyis majdnem fele annyi. Laca olyan sebességgel és precizitással pörgött a hengerben, hogy arra jutottunk, ha elunja a sebes patakokat, jelentkezzen a moszkvai balettbe. Ilyen pörgéseket ott is szívesen vesznek. Lacának még arra is volt ereje, hogy második körének végén úgy mutassa be a supercleaneket, hogy csak az egyik kezével fogja a lapátot, a másikkal integet. (Erre külön pontszámot már nem kapott, pedig járt volna a stíluselemért. A zsűri azonban úgy volt vele, hogy így is eléggé alázza már a többieket.

Persze kíváncsiak voltunk, hogy mi lehet ennek az oka. Laca némi unszolásra aztán elmondta a titkot, de megígértette velem, hogy nem mondom el a többi versenyzőnek. (Ő egyedül Ballai Tomival osztotta meg.) Szóval a titok, avagy az ész győzelme az erő felett: a Sajó hengere Laca szerint olyan, hogy ha forgás közben a kajakos előredől, vagyis előre helyezi a súlypontját, akkor a hajó orra a víz alatt pörög. Ezt leginkább úgy lehet elképzelni, mintha egy kanalat helyeznénk el egy csésze teában, és úgy kavargatnánk egy irányban a vizet. Ha csak a felszínen kavargatjuk, nem lesz olyan lendülete a forgásnak, mintha bele is merítenénk. Vagyis Laca minden egyes forgásnál kicsit előredőlt, így a hajója nem a víz forgásával ellentétes erőt fejtett ki, hanem segítette is azt. Remélem jól sikerült átadni a Laca által elmondottakat. A lényeg a lényeg, Laca idén is rájött, mi kell ahhoz, hogy jobb legyen a többieknél.

Hogy másnap, a döntő kieséses küzdelmeiben pontosan mi történt, azt ide klikkelve tudhatjátok meg.

KÉPGALÉRIA - a legszebb pillanatok nagy felbontásban