Klein Dávid Forrás: expeditions.hu

Egy hónapos kényszerű várakozás után végre úgy tűnt, egy tartós időjárási ablak nyílt az Everesten. Ezt kihasználva a héten tucatjával igyekeztek fel a hegymászók a világ tetejére. Az utolsó között mászott Klein Dávid expedíciója. A fiatal magyar hegymászó június elsején vágott neki a hegynek, azzal a céllal, hogy első magyarként oxigénpalack segítsége nélkül jusson fel.

Dávid június 3-án felmászott a 3-as táborba, onnan 4-én feljutott a 4-esbe. Onnan éjszaki megindult a csúcs felé. Ötödikén magyar idő szerint 03:45-kor telefonált haza, hogy óriási vihar volt az Everest csúcsrégiójában, ezért a biztonsága érdekében visszafordult.

Először csak annyit közölt sajtósa, hogy Dávid visszatért a 4-es táborba, vasárnap (június 5.) azonban már nyilvánosságra hozták a részleteket is. Íme:

Dávid magyar idő szerint délben telefonált újra:

Rob Milne haláláról Dávid expedíciójának vezetője, Henry Todd bővebben is beszámolt az eseményekről hírügynökségeknek: Rob Milne a déli balkon alatt hirtelen összeomlott és azonnal meghalt - szívrohamot kapott. Ennek semmilyen korábbi tünete nem volt. A halál okát a csapat orvosai is megerősítették. Rob egy kettős amerikai-brit állampolgár volt, aki skótnak tartotta magát. 49 éves volt. Gyakorlott mászónak számított, járt már fent az Antarktisz, Óceánia, Európa, Afrika, Dél-Amerika és Észak-Amerika legmagasabb pontján. Vagyis már csak az Everest hiányzott neki az ún. Hét Csúcshoz, ahhoz, hogy minden kontinens legmagasabb csúcsára feljusson. (Rob mászási engedélye szerint a Jagged Globe expedíciójának tagjaként mászott, valójában azonban Henry Todd Himalayan Guides 2005 Everest expedíciójának tagja volt. (A mászási engedélyek költségeinek csökkentése érdekében került másik listára, ami megszokott módszer.)

„Most már a 2-es táborban vagyok, el tudom mondani, hogy volt a csúcstámadás. A 3-as táborban már olyan előrejelzéseket kaptunk, hogy erős, 40 feletti szél lesz, ezért úgy döntöttünk Henryvel, hogy én is oxigénnel vágok neki, figyelembe véve a körülményeket.

Amikor elindultam a csúcs felé a 4-esből, eleinte lassú tempóban haladtam, de aztán egyre jobb lett a tempóm, végül már eléggé jó iramot diktáltam. Egy bizonyos ponton hallottam a rádión, hogy Rob meghalt. Ilyenkor a rádióban káosz van.

8500 méternél óriási vihar volt, a szél egyre erősödött. Ez nagyon váratlan vihar volt számunkra, 80 km/órás széllel, a látótávolság lecsökkent egy kötélhosszra – ez olyan 50 méter. Koordináló feladatot láttam el – Henry velem tudott beszélni, az én rádióm volt jó. Eleinte azt mondta, hogy menjek, ha akarok, de aztán azt mondta, forduljak vissza, és mindenkit fordítsak vissza, így a többiek épségben leértek végül, bár volt 1-2 kezdődő hóvakság, ödéma, de ezek elmúltak, mivel lejöttünk.”

Rob haláláról csak ennyit tudott mondani: „Nekem kellett ott lennem Rob testével, én zártam le a szemét.”